Psalm 89:30–52

És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.