Job 20–21

20. Rész

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

[Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

21. Rész

Felele pedig Jób, és monda:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.