Job 4–5

4. Rész

És felele a témáni Elifáz, és monda:

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

5. Rész

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!

Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék

A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.