Proverbs 13–15

13. Rész

A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.

Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.

Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény

Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.

Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]

A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.

Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.

14. Rész

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz

Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.

15. Rész

Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.

A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]

Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett

A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.

A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.