Psalm 107:4–22

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!