Psalm 73–83

73. Zsoltár

Aszáf zsoltára.

Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

74. Zsoltár

Aszáf tanítása.

Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

75. Zsoltár

Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.