Psalm 120–134

120. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]

121. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.

Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!

Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.

Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

122. Zsoltár

Grádicsok éneke, Dávidtól.

Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

123. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!

Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

124. Zsoltár

Grádicsok éneke, Dávidtól.

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

125. Zsoltár

Grádicsok éneke.

A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.

Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.

Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!

A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!

126. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.

127. Zsoltár

Grádicsok éneke

Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.

Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.

Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.

Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

128. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az õ útaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

129. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

130. Zsoltár

Grádicsok éneke.

A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.

131. Zsoltár

Grádicsok éneke;

Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

132. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

133. Zsoltár

Grádicsok éneke Dávidtól.

Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;

Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!

134. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente!

Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!

Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!