2 Samuel 22:8–20

Akkor rengett és remegett a föld,

Az égnek fundamentumai inogtak,

És megrendülének, mert haragudott Õ.

Füst szállt fel orrából,

És emésztõ tûz szájából,

Izzószén gerjedt belõle.

Lehajtá az eget és leszállt,

És homály volt lábai alatt.

A Khérubon ment és röpült,

És a szelek szárnyain tünt fel.

Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,

Esõhullást, sürû felhõket.

Az elõtte levõ fényességbõl

Izzó szenek gerjedének.

És dörgött az égbõl az Úr,

És a Magasságos hangot adott.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat,

Villámot, és összekeverte azokat.

És meglátszottak a tenger örvényei,

S a világ fundamentumai felszínre kerültek,

Az Úrnak feddésétõl,

Orra leheletének fúvásától

Lenyúlt a magasságból és felvett engem,

S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.

Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;

Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.

Reámtörtek nyomorúságom napján,

De az Úr gyámolóm volt nékem.

Tágas helyre vitt ki engem,

Kiragadott, mert jóakaróm nékem.