2 Samuel 22
Szent BibliaOther versions
Hungarian
Arabic
Czech
English
- DARBY 1890 Darby Bible
- ASV American Standard Version
- AV 1873 The Cambridge Paragraph Bible of the Authorized English Version
- CSB Christian Standard Bible
- D-R Douay-Rheims Bible
- ESV English Standard Version
- GW GOD’S WORD Translation
- GNB Good News Translation
- HCSB The Holman Christian Standard Bible
- KJV 1900 King James Version
- LSB Legacy Standard Bible
- LEB The Lexham English Bible
- MSG The Message: The Bible in Contemporary Language
- NET The NET Bible
- NASB95 New American Standard Bible (1995)
- NCV New Century Version
- NIrV New International Reader’s Version (1998)
- NIV New International Version (2011)
- NKJV The New King James Version
- NLT New Living Translation
- NRSVue New Revised Standard Version: Updated Edition
- RSV The Revised Standard Version
- RSVCE The Revised Standard Version, Catholic Edition
- TNIV Today’s New International Version
- YLT Young’s Literal Translation
French
German
Hebrew
Italian
Korean
Latin
Portuguese
Russian
Simplified Chinese
Spanish
Traditional Chinese
22. Rész
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.
És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.
Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.
Paizsom nékem õ s idvességemnek szarva, erõsségem és oltalmam.
Az én idvezítõm, ki megszabadítasz az erõszakosságtól.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtõl.
Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tõrei estek reám.
Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyérõl szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe.
Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Õ.
Füst szállt fel orrából,
És emésztõ tûz szájából,
Izzószén gerjedt belõle.
Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt.
A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel.
Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,
Esõhullást, sürû felhõket.
Az elõtte levõ fényességbõl
Izzó szenek gerjedének.
És dörgött az égbõl az Úr,
És a Magasságos hangot adott.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat.
És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétõl,
Orra leheletének fúvásától
Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.
Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;
Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.
Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem.
Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Mert megõriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtõl.
Mert ítéletei mind elõttem vannak,
S rendeléseitõl nem távoztam el.
Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei elõtt való tisztaságom szerint.
Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kõfalon is átugrom.
Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
Isten az én erõs kõváram,
Ki vezérli az igaznak útját.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem.
Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el.
Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem õket.
Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el.
Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölõim, a kiket elpusztítottam én,
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom õket.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
[Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Idegen fiak hizelkednek nékem,
S [egy] hallásra engedelmeskednek,
Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jõnek elõ.
Él az Úr és áldott az én kõsziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kõsziklája.
Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket.
Ki megment engem ellenségeimtõl,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek.
Nagy segítséget ad az õ királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az õ magvával mindörökké!
Public Domain