Psalm 50–52

50. Zsoltár

Asáf zsoltára.

Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

51. Zsoltár

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;

Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!

Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;

Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]

Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.

Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.

Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.

Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.

Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.

Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!