Psalm 7–12

7. Zsoltár

Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,

Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

[Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.

Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.

Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.

Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált

Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.