Proverbs 20–21

20. Rész

A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt

Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.

21. Rész

Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást

Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!