Psalm 146–147

146. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérd én lelkem az Urat!

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

147. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!