Proverbs 29:2–12

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.