Proverbs 28–29

28. Rész

Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.

A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.

Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.

Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.

Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen

Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.

A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.

Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.

A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.

A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.

A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

29. Rész

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek

Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

[Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.