Proverbs 27

27. Rész

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg

A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

[Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

[Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

[Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

[Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

[Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.