Lamentations 5

5. Rész

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!