Job 33:14–28

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.