Job 33

33. Rész

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!