Psalm 18:29–42

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.