Psalm 119:97–112

Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.