Psalm 102:12–22

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.