Psalm 128–130

128. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az õ útaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

129. Zsoltár

Grádicsok éneke.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

130. Zsoltár

Grádicsok éneke.

A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.