Proverbs 16–18

16. Rész

Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.

Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.

Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.

Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.

Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.

A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.

Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt

Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.

Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.

A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.

A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;

A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.

A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

17. Rész

Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.

A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

[Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.

A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.

Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.

Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására

Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.

Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.

Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.

Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

18. Rész

A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen

A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.