Psalm 88

88. Zsoltár

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.