Psalm 37:1–20

Dávidé.

Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.

Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

[De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.