Psalm 37

37. Zsoltár

Dávidé.

Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.

Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

[De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.

De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.