Psalm 115–118

115. Zsoltár

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.

Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

116. Zsoltár

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

117. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!

Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

118. Zsoltár

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!

Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.

Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.

Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.

Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket.

Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket.

Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.

Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.

Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!

Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.

Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!

A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!

Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!

Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!

Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt!

Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!

Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.

Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.

Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!