Psalm 108–110

108. Zsoltár

Ének. Dávid zsoltára.

Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!