Psalm 109

109. Zsoltár

Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.

Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.