Psalm 104–105

104. Zsoltár

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

105. Zsoltár

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!