Job 28:1–11

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.