Job 28

28. Rész

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ

Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.