Job 15:17–35

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.