Psalm 145–147

145. Zsoltár

Dávid dicsérõ éneke.

Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!

Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.

Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.

A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.

A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.

Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.

Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.

Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.

Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.

A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.

Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.

Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.

Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.

Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.

Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.

Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.

Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.

Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

146. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérd én lelkem az Urat!

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

147. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!