Psalm 31:1–18

Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.