Psalm 13–19

13. Zsoltár

Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

14. Zsoltár

Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

15. Zsoltár

Dávid zsoltára.

Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.

Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.

A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

16. Zsoltár

Dávid miktámja.

Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

17. Zsoltár

Dávid imádsága.

Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról.

A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

18. Zsoltár

Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.