Proverbs 7:10–23

És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.

[És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.