Proverbs 20

20. Rész

A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt

Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.