Numbers 33–35

33. Rész

Ezek Izráel fiainak szállásai, a kik kijövének Égyiptom földébõl az õ seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt.

(Megírá pedig Mózes az õ kijövetelöket az õ szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére.) Ezek az õ szállásaik, az õ kijövetelök szerint.

Elindulának Rameszeszbõl az elsõ hónapban, az elsõ hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Égyiptom láttára.

(Az égyiptombeliek pedig temetik vala [azokat] a kiket megölt vala az Úr õ közöttök, minden elsõszülött[jö]ket; az isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr.)

És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl, és tábort ütének Szukkótban.

És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, a mely van a pusztának szélén.

És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, a mely van Baál-Czefon elõtt, és tábort ütének Migdol elõtt,

És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába; és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján; és tábort ütének Márában.

És elindulának Márából, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala tizenkét kútfõ és hetven pálmafa; és tábort ütének ott.

És elindulának Élimbõl, és tábort ütének a Veres tenger mellett.

És elindulának a Veres tengertõl, és tábort ütének a Szin pusztájában.

És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában.

És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban.

És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize.

És elindulának Refidimbõl, és tábort ütének a Sinai pusztájában.

És elindulának a Sinai pusztájából, és tábort ütének Kibrót-Thaavában.

És elindulának Kibrót-Thaavából, és tábort ütének Haserótban.

És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában.

És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Péreczben.

És elindulának Rimmon-Péreczbõl, és tábort ütének Libnában.

És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában.

És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban.

És elindulának Kehélátból, és tábort ütének a Séfer hegyénél.

És elindulának a Séfer hegyétõl és tábort ütének Haradában.

És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban.

És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban.

És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban.

És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában.

És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában.

És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban.

És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban.

És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban.

És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.

És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.

És elindulának Abronából, és tábort ütének Eczjon-Geberben.

És elindulának Eczjon-Geberbõl, és tábort ütének Czin pusztájában; ez Kádes.

És elindulának Kádesbõl, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földének szélén.

Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendõben, Izráel fiainak Égyiptom földébõl való kijövetelök után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.

Áron pedig száz és huszonhárom esztendõs vala, mikor meghala a Hór hegyén.

Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felõl lakozik vala a Kanaán földén) Izráel fiainak jövetele felõl.

És elindulának a Hór hegyétõl, és tábort ütének Czalmonában.

És elindulának Czalmonából, és tábort ütének Púnonban.

És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban.

És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé- Abárimban, a Moáb határán.

És elindulának Ijé-[Abárim]ból, és tábort ütének Dibon-Gádban.

És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban.

És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim hegységnél, Nébó ellenében.

És elindulának az Abarim hegységétõl, és tábort ütének a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.

Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel- Hassittimig, a Moáb mezõségén.

És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jerikhó ellenében, mondván:

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:

Ûzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elõl, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden õ öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!

Ûzzétek ki a földnek [lakóit,] és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.

Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az õ örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az õ örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.

Ha pedig nem ûzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elõl, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok.

És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.

34. Rész

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Hogyha bementek ti a Kanaán földére; (ez a föld, a mely örökségûl esik néktek, [tudniillik] a Kanaán földe az õ határai szerint),

Akkor legyen a ti déli oldalatok a Czin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétõl napkelet felé.

És kerüljön a határ dél felõl az Akrabbim hágójáig, és menjen át Czinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre; és menjen tova Haczár-Adárig, és menjen át Aczmonig.

Azután kerüljön a határ Aczmontól Égyiptom patakáig, a vége pedig a tengernél legyen.

A napnyugoti határotok pedig legyen néktek a nagy tenger; ez legyen néktek a napnyugoti határotok.

Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertõl fogva vonjatok határt a Hór hegyének.

A Hór hegyétõl vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak vége pedig Czedádnál legyen.

És tovamenjen a határ Zifronig, a vége pedig Haczar-Enán legyen. Ez legyen néktek az északi határotok.

A napkeleti határt pedig vonjátok Haczar-Enántól Sefámig.

És hajoljon le a határ Sefámtól Ribláig, Aintól napkeletre; és [újra] hajoljon le a határ, és érje a Kinnéreth tenger partját napkelet felé.

Azután hajoljon le a határ a Jordán felé, a vége pedig a Sós tenger legyen. Ez legyen a ti földetek az õ határai szerint köröskörül.

És parancsot ada Mózes Izráel fiainak, mondván: Ez az a föld, a melyet sors által vesztek birtokotokba, a mely felõl parancsot ada az Úr, hogy adjam azt kilencz törzsnek, és fél törzsnek;

Mert megkapták a Rúbeniták fiainak törzse az õ atyáiknak háza szerint, a Gáditák fiainak törzse, az õ atyáiknak háza szerint, és a Manasse fél törzse is, megkapták az õ örökségöket.

Két törzs és egy fél törzs megkapta az õ örökségét a Jordánon túl, Jérikhó ellenében napkelet felõl.

Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

Ezek azoknak a férfiaknak nevei, a kik örökségül fogják néktek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia.

És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek örökségül való elosztására.

Ezek a férfiaknak nevei: a Júda törzsébõl Káleb, a Jefunné fia.

A Simeon fiainak törzsébõl Sámuel, az Ammihúd fia.

A Benjámin törzsébõl Elidád, a Kiszlon fia.

A Dán fiainak törzsébõl Bukki fejedelem, a Jógli fia.

A József fia közül, a Manasse fiainak törzsébõl Hanniél fejedelem, az Efód fia.

Az Efraim fiainak törzsébõl Kemuél fejedelem, a Siftán fia.

És a Zebulon fiainak törzsébõl Eliczáfán fejedelem, a Parnák fia.

És az Izsakhár fiainak törzsébõl Paltiél fejedelem, az Azzán fia.

És az Áser fiainak törzsébõl Akhihúd fejedelem, a Selómi fia.

És a Nafthali fiainak törzsébõl Pédahél fejedelem, az Ammihúd fia.

Ezek azok, a kiknek megparancsolá az Úr, hogy örökséget oszszanak Izráel fiainak a Kanaán földén.

35. Rész

És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:

Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelõt is a lévitáknak;

Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.

És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.

Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelõje.

A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.

Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelõivel egyben.

A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtok, [azokhoz] attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:

Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg valakit.

És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek menedékvárosul.

Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.]

Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbõl öl meg valakit.

De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy…