Proverbs 15:15–30

Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]

Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett

A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.