Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

[Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

[Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

[Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

[Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval

Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

31. Rész

Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött

Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!

Read in Logos

Public Domain