Proverbs 30–31
Szent BibliaOther versions
Hungarian
Arabic
Czech
English
- DARBY 1890 Darby Bible
- ASV American Standard Version
- AV 1873 The Cambridge Paragraph Bible of the Authorized English Version
- CSB Christian Standard Bible
- D-R Douay-Rheims Bible
- ESV English Standard Version
- GW GOD’S WORD Translation
- GNB Good News Translation
- HCSB The Holman Christian Standard Bible
- KJV 1900 King James Version
- LSB Legacy Standard Bible
- LEB The Lexham English Bible
- MSG The Message: The Bible in Contemporary Language
- NET The NET Bible
- NASB95 New American Standard Bible (1995)
- NCV New Century Version
- NIrV New International Reader’s Version (1998)
- NIV New International Version (2011)
- NKJV The New King James Version
- NLT New Living Translation
- NRSVue New Revised Standard Version: Updated Edition
- RSV The Revised Standard Version
- RSVCE The Revised Standard Version, Catholic Edition
- YLT Young’s Literal Translation
French
German
Hebrew
Italian
Korean
Latin
Portuguese
Russian
Simplified Chinese
Spanish
Traditional Chinese
30. Rész
Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.
A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.
Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.
[Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.
[Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.
[Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
[Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.
A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:
A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval
Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.
E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;
Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.
Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;
A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.
31. Rész
Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.
Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.
Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.
Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.
Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!
Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.
Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.
Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.
Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.
Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.
Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.
Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött
Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.
Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.
Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.
Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!
Public Domain