Proverbs 3–5

3. Rész

Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi

Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

4. Rész

Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.

Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.

Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.

A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.

Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.

Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei

Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.

Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.

Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.

A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.

Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.

Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.

Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.

Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.

Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.

Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.

Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.

A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.

Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

5. Rész

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.