Lamentations 3:46–59

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.