Psalm 78:14–40

Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!