Psalm 119:142–152

A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.