Psalm 109:9–20

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.