Psalm 113–114

113. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat.

Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,

Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!

Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!

Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken.

Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?

A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;

A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,

Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;

A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

114. Zsoltár

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.

A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.