Matthew 17:1–13

És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.

És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele.

Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.

És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít;

De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik.