Judges 5:20–30

Az égbõl harczoltak,

A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!

A Kison patakja seprette el õket;

Az õs patak, a Kison patakja!

Végy erõt én lelkem!

Akkor csattogtak a lovak körmei

A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -

Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,

Az Úrnak segélyére vitézei közé.

De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

A Keneus Héber felesége,

A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!

[Az] vizet kért, õ tejet adott,

Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

Balját a szegre,

Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta,

És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,

És összetörte, általfúrta halántékát,

Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

Lábai között leroskadt, elesett;

A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

Kinézett az ablakon, és jajgatott

Siserának anyja a rostélyzat mögül:

"Miért késik megjõni szekere?

Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

Õ egyre csak azok szavait ismételgeti:

"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

Egy-két leányt minden férfiúnak;

A festett kelmék zsákmányát Siserának;

Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,

Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."